VÉGE
Köszi mindenkinek.
Mivel a kommenteket nem nagyon fogom megnézni, ezért itt egy email cím, ha kell valami: ant(kukac)007.hu
Parkoló
Reggel, útban a repülőtérről a munkahelyre, vetettem egy gyors pillantást a ház előtt parkoló autómra. Aztán még egyet. Csak harmadszorra jöttem rá, hogy mi nem stimmel: az ablaktörlő alá volt tűzve az első rendszámom... Belgák!
Belga
Ma újabb belgaságot sikerült megfigyelnem. Adott egy nyugat-európai, jóléti ország, aminek az összes autópályája - több száz (vagy ezer) kilóméter - minden este gyakorlatilag teljes hosszában ki van világítva. Viszont ugyanennek az országnak ugyanezen autópályájáin a pihenőkben nincs vécé. Semmilyen se. Miért?
Megjött
Mármint az eső. Az éjjel már próbálkozott egy kicsit, fújt a szél, mintha dörgött is volna és néhány csepp le is esett mutatóba, de aztán mégsem lett belőle semmi. Ma reggel viszont teljesen csendben, egészen észrevétlenül eleredt. Szükség volt már rá.
Papírmunka
Reggel óta adminisztrációs dolgokkal molyolok, ami természetesen
azzal jár, hogy egy csomó papírt át kell nézni. Eközben akadtam
erre a gyöngyszemre:
Ez kérem szépen tizenhárom papírlap, nyolc (azaz 8!) darab
kapoccsal összetűzve. Miután átnéztem kilenc lapot szórtam ki
belőle, mert ugyanaz a levél volt több változatban kinyomtatva.
Ezek után a maradék öt lapot egyetlen kapoccsal összetűzve
visszaraktam a helyére.
Ez persze lehetne egy bosszantó kis apróság is, de amikor az
ember naponta sokszor találkozik ilyen dolgokkal (nem feltétlen
ebben a formában), akkor már dühítő. Mert ez már nem
figyelmetlenség. Ez igénytelenség. Mellesleg ugyanaz a kollégám
követte el, aki
ezt
is...
update: Találtam még jobbat! Nyolc lap - ebből öt felesleges- hét kapoccsal összetűzve. Hajjaj!
Hőség
Kezd most már megviselni ez az állandósult hőség. Otthon sem rajongtam érte, de legalább szokva voltam hozzá. Itt viszont nem jellemző ez a hosszan tartó, száraz meleg, én pedig egy év alatt elszoktam tőle. Így aztán pár napja már csak pihegek esténként és képtelen vagyok bármilyen hasznos dologra. A munkahelyről kilépve mellbevág ez a szaharai levegő és aztán úgy is maradok egészen másnap reggelig.
Őrangyal
Egészen biztosan vigyáznak rám odafent. A reptéren ugyanis
kishíján belémtolatott valaki. Egy belga. Hátra se nézett -
csak jött és jött. Első döbbenetemben még a dudát sem
találtam... aztán kábé két centire az autómtól megállt.
Közben meglett a duda is, mire ijedten hátranézett és gyorsan
rálépett a gázra. Én meg csak álltam és néztem ki a fejemből.
Köszönöm.
Díjnyertes
Azt hiszem az alábbi kép nem igényel magyarázatot.
Abban viszont biztos vagyok, hogy díjnyertes lehetne bármilyen bunkósági versenyen.
A "megelőzésre" rengeteg ötlet született már, mint például
ez,
ez
vagy ez. Én meg asszem benevezem
ide.
Hétközben
A hétvégén otthon voltam (de jó is volt!), csütörtök este meg Anyáék jönnek. A kettő között pedig igyekszem összeszedni magam meg a lakást. Van mit.
Ez egy ilyen nap
Reggel elaludtam. Emiatt elmaradt a reggeli aztán később az ebéd is. Volt helyette viszont egy francia vizsga. Aztán lemaradtam egy jó üzletről az ebay-en, és most még a freeblog is lassú. Ez már csak egy ilyen nap...
Tér-kő
Rájöttem, hogy miért nevezik a díszburkolatot térkőnek. Mert nagy mennyiségben képtelenek sík felületet kialakítani belőle, így aztán tér-kő lesz belőle. Ennek itt a környéken számos bizonyítéka van...
Butte du Lion
Szombaton seregszemlén voltunk Waterlooban:
Kétévente ugyanis újrajátszák az 1815-ös csatát,
ahol Napóleont megállították. Közel sem annyira látványos a dolog, mint
azt az ember elsőre gondolná, de egy ilyen kellemes, napsütéses szombat
déutánon azért jó kikapcsolódás.
Minden rendben
Öt napi kánikula és ragyogó napsütés után helyreállt a rend: esik az eső és megint minden szürke. Pont úgy, ahogy itt lenni szokott. Visszatérés a - szó szerint - szürke hétköznapokba.
Belga gazdagok
A hétvégén Knokke-ben jártam. Nagyvonalúan lehetne a belga Monaco-nak is nevezni, bár nem igazán hivalkodó hely. Kivéve talán az autókat: az egy négyzetméterre eső Range Rover-ek száma valószínűleg itt a legnagyobb egész Európában. A rengeteg szürke és fekete luxuskocsi között az én piroskám volt az egyetlen színfolt. Szó szerint. A mélypontot a szürke Ferrarik jelentették...
Miután Hollandia onnan már csak egy pár kilóméter, ezért útba ejtettem azt is. A határt itt még tábla sem jelzi, csak a sárga rendszámos autók gyakoriságából lehet következtetni az országra. Egy-két apró falu után sikerült kiérni a tengerparta, ahol legnagyobb meglepetésemre nem volt szél. A tervezett sárkányeresztés így elmaradt.
Szerelem
Kicsit ismerkedtem ma az autómmal - a külsejével, belsejével, a motortérrel, lámpákkal, egyebekkel. Aztán bütyköltem is egy kicsit rajta: megigazítottam a csomagtartó zárját, ami így most már nem zörög és a központi zár is zárja. Jó lesz ez!
_